Nem messze a Nyugatitól, a Jókai utca közepén található ez a kis étkezde. Beléptünkor, fél egy táján egy kihalt hely fogad minket, az ételekkel teli kiszolgálópult mögött egy kedvetlen, mogorva páros vár minket, első benyomásra meglehetősen illúzióromboló. A hellyel magával nem lenne probléma, kellemesen kialakított, szépen felújított, alapvetően barátságos kis étkezdéről van szó, helyileg nem túl frekventált, de ahogy Budapesten lenni szokott, ez általában nem okoz problémát, amennyiben kitűnő a konyha. Sajnos az itteni konyha említésre sem méltó.

A következő menüsort próbáltuk ki:

Zellerkrémleves: porleves alapú, zöldesszínű lélötty - 390 Ft

Húsleves gazdagon: vegetaízű lé mirelit zöldségkockákkal és cérnametélttel - 680 Ft

Csirkemáj Budapest módra: gyakorlatilag konzervlecsós máj, elkészítési ideje öt perc, semmiképp sem hívhatjuk Budapest módra készültnek - 990 Ft

Vadas marha zsemlegombóccal: ez egy elég érdekes alkotás, a fellisztezett mártás érdekes pirosas-narancssárgás színű, intenzív paradicsomízt hordoz, az egész homogénra turmixolt, semmi köze az igazi vadasmártáshoz. A benne lévő cipőtalp ehetelen, mócsingos, a zsemlegombócról először azt hittem, hogy grízgaluska. - 990 Ft

Ezekután megoldódott a rejtély, hogy miért üres délidőben az étterem. Ilyen drágán ilyen rosszat már régen ettem. Az "egészségére, drága" elköszönés után végleg megfogadtam, hogy a lábam be nem teszem még egyszer ide.

A helyet SEMMIKÉPP SEM ajánljuk.

Ételek-italok: 10/4

Ismét találtunk egy kellemes kis helyet a Belvárosban - az Október 6.-a utca és az Arany János út sarkán. Igényesen kialakított kis kifőzde, a falakon régi konyhafelszerelési eszközök, régi budapesti képek, az asztalokon kockás abroszok, kis vázában virágok és dacára, hogy már fél három is elmúlt, még mindig teltház volt. A konyha és a kiszolgálás pörgős, ezért nem volt túl nehéz szabad helyet találni. Szemügyre vettük az étlapot, mely a hosszanti falat teljes egészében lefedi és némi tanakodás után a kissé türelmetlen pincérnél megrendeltük az ebédet, a levesek két-három perc elteltével meg is érkeztek az asztalunkhoz. Kollégámmal egyetértésben a napi levesajánlatból a "Gulyásleves csuporban, házi magos kenyérrel" fedőnevű étket rendeltük meg. A leves hibátlan volt, ízletes, intenzív lében csinos kis marhahúskockákkal, némi zöldséggel és aranyos kis csipetkékkel érkezett, a házi magos kenyér friss és jó ízű volt. Kellemes meglepetés volt az Erős Pista hiánya, minden asztalnál kis tányérban szárított erőspaprika volt kitéve. Főételként töltött káposztát és zúzapörköltet rendeltünk. Nos, tisztában vagyunk azzal, hogy ahány ház, annyi szokás, de ez a fogás csak éppen-éppen emlékeztetett arra, amittöltött káposztának nevezhetünk. A töltelékek - melyek csirkehúsból készültek - kelkáposztalevélbe voltak bugyolálva, meglehetősen szárazak voltak. Az ételnek leve egyáltalán nem volt. Két közepes nagyságú batyu és egy káposzta nélküli töltelék tett ki egy adagot, mellettük foglalt helyet egy nagy adag aprókáposzta. Az aprókáposzta dugig volt szemes borssal és babérral, ami egyáltalán nem könnyítette meg az étel fogyasztását. A tejfölt nem sajnálták róla, de sajnos díszítésképpen meghintették az egész tányért szárított petrezselyemmel, ami egyáltalán nem hiányzott róla (sőt szvsz semmilyen fogásról sem). A zúzapörkölt a maga egyszerűségében remek volt, belekötni nagyon nehezen tudnánk.

Az étlap választékosnak mondható, általában többféle leves és cca. 40 főétel közül válogathatunk, melyek között találunk olcsóbb főzelékféléket, házi specialitásokat és választékos húsételeket, zöldségeket. Némi kérdezősködés után a felszolgáló elmondta, hogy már lassan több, mint öt éve léteznek, nagyon sok a visszajáró vendég, ezért zárásig (este hét) nagy forgalmat bonyolítanak. Az étlap állandó része az évek alatt alakult ki, a törzsvendégek visszajelzései alapján. Minden frissen készül, a tiszta és jól szervezett (látvány)konyhában serénykedő szakács láthatólag erölködés nélkül, a személyzettel összhangban, profi módon végzi a munkáját.

Nagyon sok pozitívumot tudunk kiemelni a hellyel kapcsolatban: pörgős konyha és kiszolgálás, kitűnő választék (ami még éppen nem terheli le a konyhát), minőségi alapanyagok, kellemes beltér, gyors kiszolgálás.

Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megszavazunk kétszer 9 pontot az étteremnek és a FELTÉTLENÜL AJÁNLHATÓ kategóriába soroljuk be.

Az előző bejegyzésben megemlített Jókai-bableves éttermi félreértelmezése indított minket arra, hogy leközöljük az eredeti elkészítési módját. Fogadjátok szeretettel!

Vegyünk egy szép darab füstölt csülköt és áztassuk ki alaposan, majd annyi vízben, amennyi ellepi, főzzük puhára. Ezt célszerű az előző napon elvégezni. A kihűlt lé tetejéről szedjük le a zsírt és ezen finoman pirítsunk hagymát, később tegyük rá a felkarikázott sárgarépát, zellert és fehérrépát és pároljuk tovább. Amikor elpárolgott a leve, akkor mehet rá egy kiskanál őrölt pirospaprika. Ehhez tegyük az előzőleg egy éjszakán keresztül áztatott tarkababot és a csülök főzővizét. Vegyünk egy szál jó minőségű füstölt kolbászt, karikázzuk fel és zsiradék nélkül süssük meg. A kolbászból kisült zsiradékkal készítsünk rántást és a kész levesünket vékonyan rántsuk be. A csülökhúst kockázzuk fel és erre merjük a kész levest. A tejföl kihagyhatatlan! A petrezselyem díszíti levesünket és remek ízt is kölcsönöz neki!

Természetesen ne feledkezzünk meg a fűszerekről sem, jót tesz neki egy-két babérlevél, némi bors, ízlés szerint savanyíthatjuk tovább ecettel is... bár a fene tudja :))

Hmm, kezdjük akkor az első jelöltünkkel!

"Tesztalanyunk" a Jókai utcában található, közel a Nyugatihoz, egy viszonylag csendes utcában. Az étkezdének egy elég kellemetlen formájú, régi, földszintes ipari épület utcai helyisége ad helyet, szerencsére ez sehogysem befolyásolja a kis étkezde beltartalmi értékeit. Tipikus napközi ebédelésre való hely, törzsvendégekkel bőven ellátva, amit mi mindig is nagyra értékeltünk. Általában délután három óráig van nyitva, de ajánlatos kettő előtt érkezni, különben csak a napi felhozatal elenyésző részéből tudunk válogatni. Többszöri vizitálásunk eredményeképpen a következőket állapítottuk meg:

- változatos ételkínálat, nagy választék, általában minimum két fajta leves és legalább tizenöt -húsz főétel, standard desszertek

- középalacsony árak (levesek 250-450 Ft, főételek 600 Ft-tól fölfele)

- gyors és udvarias (nem túl bizalmaskodó, de nem is flegma) kiszolgálás

- kultúrált és tiszta, bár kicsit ebédlős hangulatú beltér (ikeás JOKKMOKK székek-asztalok, egy-két, szintén ikeás kép stb)

- minden étel aznap készül, de hajlamosak az előző napi, megmaradt ételek újrahasznosítására (pl. egyik nap vadas marha - másnap eszterházy rostélyos :D)

- viszont kellemetlenül tapasztaltuk, hogy semmit sem lehet frissen kérni, ami nagy baj, mindent mikróznak... ezen feltétlenül változtatni kell

A következő ételeket próbáltuk ki:

Jókai-bableves

Háát... határeset. Egy érdekes keveréke a valódi Jókai-bablevesnek és a babgulyásnak. Valójában már hozzászoktunk ahhoz, hogy ezt az igazán remek levest hogy el tudják rontani Budapesten... Az eredeti recept füstölt húst, kolbászt, zöldségeket és tejfölt ír elő, ezekből általában valami mindig hiányzik. Summa summárum: sokak szerint a babgulyás tejföllel = Jókai-bableves... szomorú.

Májgombócleves

Gyenge, vegetás levesben úszkál két-három májkonzerv-gombóc. 460 Ft-ot semmiképp sem ér meg.

Juhtúrós sztrapacska

Ez viszont előírásszerű, minőségi juhtúró, megfelelő mennyiségű pörc, hatalmas adag. Ár-érték arány tökéletes, 690 Ft-ot fizettünk érte.

Lencsefőzelék füstölt tarjával

Végre-valahára sikerült valakinek magáévá tenni a klasszikus instrukciókat: se nem malter, se nem híg lélötty. Ízes, füstölt alapokon nyugvó, vékonyan berántott főzelék, standard füstölt tarjával. Tökéletes, pont ezt vártuk egy ilyen egyszerű és nagyszerű ételtől. Bárcsak egy tíz perccel tovább főzte volna! Sajnos némileg "ropogós" volt benne a lencse.

Kelkáposztafőzelék

Ugyanaz vonatkozik rá, mint a lencsére. Ízletes, intenzív, becsületes eledel. Az összhatást csak a böszme nagyságúra szabdalt burgonya rontotta el, de ez egy szubjektív vélemény.

Vadas marha zsemlegombóccal

Egyik szemünk sír, a másik nevet. Egyrészről örvendetes, hogy kifőzdei viszonylatokban köztudatban van még ez a finom étel, másrészt viszont olyan "igazit" még sehol sem találtunk. Ez a hely sem kivétel. Ami feltétlen a szakács javára írható, hogy nem bünteti a közönséget azzal, hogy zsemlegombóc helyett tésztát (!) szolgál fel, amire elég példát láttunk. Viszont a mártás köszönő viszonyban sincs az eredetivel, túllisztezett, íztelen, a marhahús külön készült. A zsemlegombóc viszont jól eltalált, omlós, előírásosan részben megpirított zsemléből készült. Nem ártott volna, ha a mártásra is ennyire odafigyelnek.

Somlói galuska

Szót nem érdemel, bolti.

Összességében a hely az AJÁNLHATÓ kategóriába került, a lelkesedés és a hozzáállás és a konyhában rejlő potenciál miatt. Ajánlható továbbá az elfogadható ár/értékarány miatt is, az ételekért felszámított árak és a minőségük a fenti, részben negatív kritika ellenére is egyensúlyban vannak.

Pontszámok:

Vendégekhez való hozzáállás: 10/8

Ételek minősége: 10/7

Szép napot mindenkinek!

Ezennel megindítjuk a cca. 2747.-ik gasztroblogot!

Mi az, amiről szó esik?

Mindenről, ami a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen: kaja, pia és szórakozás :D

A következő hetekben Budapest belvárosában található kismillió éttermet/kifőzdét/pubot stb. vesszük górcső alá, illetve igyekszünk ajánlani közülük számotokra. A vendéglátóipari egységek véleményezését természetesen kizárólag saját tapasztalataink alapján végezzük!

A véleményezett helységeket osztályozni fogjuk, két fő szempontunk a vendégekhez való hozzáállás és az ételek minősége lesz, ebből alakul ki a végeredmény.

Jó szórakozást!