Hmm, kezdjük akkor az első jelöltünkkel!

"Tesztalanyunk" a Jókai utcában található, közel a Nyugatihoz, egy viszonylag csendes utcában. Az étkezdének egy elég kellemetlen formájú, régi, földszintes ipari épület utcai helyisége ad helyet, szerencsére ez sehogysem befolyásolja a kis étkezde beltartalmi értékeit. Tipikus napközi ebédelésre való hely, törzsvendégekkel bőven ellátva, amit mi mindig is nagyra értékeltünk. Általában délután három óráig van nyitva, de ajánlatos kettő előtt érkezni, különben csak a napi felhozatal elenyésző részéből tudunk válogatni. Többszöri vizitálásunk eredményeképpen a következőket állapítottuk meg:

- változatos ételkínálat, nagy választék, általában minimum két fajta leves és legalább tizenöt -húsz főétel, standard desszertek

- középalacsony árak (levesek 250-450 Ft, főételek 600 Ft-tól fölfele)

- gyors és udvarias (nem túl bizalmaskodó, de nem is flegma) kiszolgálás

- kultúrált és tiszta, bár kicsit ebédlős hangulatú beltér (ikeás JOKKMOKK székek-asztalok, egy-két, szintén ikeás kép stb)

- minden étel aznap készül, de hajlamosak az előző napi, megmaradt ételek újrahasznosítására (pl. egyik nap vadas marha - másnap eszterházy rostélyos :D)

- viszont kellemetlenül tapasztaltuk, hogy semmit sem lehet frissen kérni, ami nagy baj, mindent mikróznak... ezen feltétlenül változtatni kell

A következő ételeket próbáltuk ki:

Jókai-bableves

Háát... határeset. Egy érdekes keveréke a valódi Jókai-bablevesnek és a babgulyásnak. Valójában már hozzászoktunk ahhoz, hogy ezt az igazán remek levest hogy el tudják rontani Budapesten... Az eredeti recept füstölt húst, kolbászt, zöldségeket és tejfölt ír elő, ezekből általában valami mindig hiányzik. Summa summárum: sokak szerint a babgulyás tejföllel = Jókai-bableves... szomorú.

Májgombócleves

Gyenge, vegetás levesben úszkál két-három májkonzerv-gombóc. 460 Ft-ot semmiképp sem ér meg.

Juhtúrós sztrapacska

Ez viszont előírásszerű, minőségi juhtúró, megfelelő mennyiségű pörc, hatalmas adag. Ár-érték arány tökéletes, 690 Ft-ot fizettünk érte.

Lencsefőzelék füstölt tarjával

Végre-valahára sikerült valakinek magáévá tenni a klasszikus instrukciókat: se nem malter, se nem híg lélötty. Ízes, füstölt alapokon nyugvó, vékonyan berántott főzelék, standard füstölt tarjával. Tökéletes, pont ezt vártuk egy ilyen egyszerű és nagyszerű ételtől. Bárcsak egy tíz perccel tovább főzte volna! Sajnos némileg "ropogós" volt benne a lencse.

Kelkáposztafőzelék

Ugyanaz vonatkozik rá, mint a lencsére. Ízletes, intenzív, becsületes eledel. Az összhatást csak a böszme nagyságúra szabdalt burgonya rontotta el, de ez egy szubjektív vélemény.

Vadas marha zsemlegombóccal

Egyik szemünk sír, a másik nevet. Egyrészről örvendetes, hogy kifőzdei viszonylatokban köztudatban van még ez a finom étel, másrészt viszont olyan "igazit" még sehol sem találtunk. Ez a hely sem kivétel. Ami feltétlen a szakács javára írható, hogy nem bünteti a közönséget azzal, hogy zsemlegombóc helyett tésztát (!) szolgál fel, amire elég példát láttunk. Viszont a mártás köszönő viszonyban sincs az eredetivel, túllisztezett, íztelen, a marhahús külön készült. A zsemlegombóc viszont jól eltalált, omlós, előírásosan részben megpirított zsemléből készült. Nem ártott volna, ha a mártásra is ennyire odafigyelnek.

Somlói galuska

Szót nem érdemel, bolti.

Összességében a hely az AJÁNLHATÓ kategóriába került, a lelkesedés és a hozzáállás és a konyhában rejlő potenciál miatt. Ajánlható továbbá az elfogadható ár/értékarány miatt is, az ételekért felszámított árak és a minőségük a fenti, részben negatív kritika ellenére is egyensúlyban vannak.

Pontszámok:

Vendégekhez való hozzáállás: 10/8

Ételek minősége: 10/7

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.